Századik nap

Eljött a december és vele a 100 napos kihívás utolsó, 100. napja. Ez volt az a nap, aminek a feladatául azt tűztem ki, hogy összeállítom magát a tündérkertet az eddig készült lényekből és elemekből, valamint kidekorálom az aktuális időszakra, azaz most téli, karácsony-várós hangulatra. Erre azért is volt szükség, mert annyi de annyi mütyürt alkottam ez alatt a több mint három hónap alatt, hogy háromszor ekkora kertecskét is megtölthettem volna. Így arra jutottam, hogy majd szezononként átrendezem télire, tavaszira, nyárira és őszire, így mindenkinek jut tér és változatos is lesz.

Ilyen lett a kertecském, amit imádok, minden nap piszmogok vele valamit azóta is, és persze a virágokat is gondozni kell benne…

2016-12-01_day-100_bycicasi

Amikor kitaláltam ezt az egészet egy nagy, több szintes kaspót szerettem volna. De ilyen tálat nem találtam és a helyem kötött volt (40×80 cm), ezért megkerestem egy keramikust. Neki azonban limitált méretű volt a sütőtere, így végül öt kaspó készült a terveim alapján, ebben van most a kert. November elején rájöttem, hogy ez is kicsi lesz, így rendeltem további négyet, magasabbat a “hátsó sorba”, de ez csak januárban készül majd el. Így ezzel az öttel gazdálkodtam, plusz néhány növényt normál kaspóban is odatettem a háttérbe. Az Ikeában vásárolt állvány és ledsor dekorja is változik, most csak hópelyhek vannak rajta, de halloween környékén denevérek, boszik, szellemek és pók is csüngött ott. Tavaszra még nem terveztem semmit, ráér.

pink-red_100dp_bycicasi_01 pink-red_100dp_bycicasi_02

A különálló kaspók miatt igyekeztem áthidaló dolgokat is készíteni, konkrétan hidat, ki- és bekukucskáló állatkákat stb. A barikat annyira szeretem, hogy nekik mindenképpen külön zóna kellett (egy kakukktojás vakondkával), és a karácsonyi témájú tálkát is elszeparáltam. Nagyon figyeltem, hogy a növényeknek legyen tér nőni és a figuráim nekik ne okozzanak károsodást vagy elnyomást sehol.

pink-red_100dp_bycicasi_03 pink-red_100dp_bycicasi_06

Készítettem egy “vízi világos” zónát is, háttérbe került a “szavannás” rész, elrejtettem a méhkast, a peremen héderel a lajhár, kaspókon át mászik a virágpók, kukucskál a mókus, érkezik a mikulás…
A kaspók elé, mellé került a “tündérfészek” a puha “hó” középébe a levél ágyikó, kis párnával, takaróval, sünikkel. Mellé tettem először a hintát is, de az nem illett oda a levélkék miatt, így végül elraktam, majd tavasszal előveszem.
Igazából kicsit zsúfolt, de mégis szerethető a kertecske és nagyon élvezem, hogy éjszaka világít (inkább dereng) a sötétben, mert rengeteg apró elem fluoreszkál.

pink-red_100dp_bycicasi_05 pink-red_100dp_bycicasi_04

Szeretnék magáról az alkotási folyamatról is írni, megemlékezni, mert nem véletlenül kreativitás kihívás ez az egész.
Magát azt, hogy szeretnék részt venni, már tavaly kitaláltam, de sajnos akkor végül nem indult el a projekt. Idén, mielőtt belevágtam rengeteg ötletet felírtam, mit vállalhatnék be, hiszen egy konkrét kreatív tevékenységet “kell” választani és azt csinálni nap mint nap. A listámat utána tízre, majd ötre redukáltam és végül a tündérkerthez kapcsolódó gyurma mütyür projektet választottam, függetlenül attól, hogy  fogalmam sem volt száz mi a csudát készíthetnék… De bő harmincas listám volt és gondoltam majd ahogy készülnek, jönnek az újabb és újabb ötletek is.

pink-red_100dp_bycicasi_08 pink-red_100dp_bycicasi_07

Azt kevésbé gondoltam át, hogy sokszor nem egy-egy lényt készítek (hiszen bárányokból nyáj kell, hápikból család stb.), így a végére több mint száz pici izém lesz!
Nehéz volt ráadásul nap mint nap leülni alkotni, akkor is ha nem volt kedvem, ha fájt mindenem, ha program volt este és csak éjjel jutott erre idő vagy esetleg elmentünk több napra valahova és előre kellett dolgozni picit csalva, mert a gyurmázás nem volt máshol kivitelezhető. Amikor a 80. nap környékén a gerincem is becsípődött, majdnem feladtam, mert napokig nem tudtam ülni, tehát alkotni sem. De a kihívás csapat tagjai a facebook közösségben biztattak, és nem engedték, hogy elgyengüljek.

Fontos és szuper része ennek a történetnek a közösség, azok a résztvevők, akik a zárt csoportban napról napra megmutatják alkotásaikat, megnézik egymás műveit, és ők is bevállalják gyengeségeiket. Sőt emellett kialakulnak barátságok és valós találkozások is, ami szerintem csodálatos lehet. Kár, hogy emiatt azért nem pattanhattam fel egy repülőre, hogy beüljek velük egy új-zélandi kávézóba…

Ha van kedved, figyeld a 100 napos kihívás oldalát Facebook-on, szerintem indul jövőre is!

2016-os 100 napos kihíváson készült projektem képeit megtalálod: itt

Leave a Reply

Your email address will not be published.