Lépésről lépésre – Színezés distress inkkel

Ez a bejegyzés azért készül, mert többen megkerestetek, hogyan festem meg az üdvözlőlapokra készült figurákat. Igyekeztem mindenkinek a privát üzenetekben segíteni, de talán mégis jobb egy képes, részletes beszámoló.

Ebben a lépésről lépésre leírásban megmutatom, hogyan színezem ki a lapok elemeit, ha distress inket használok. Természetesen rengeteg más technika és eszköz is létezik erre (vízfesték, akvarell ceruza, színes ceruza, copic stb.), ez csak egy lehetőség a sok közül. Nekem az aktuális kedvencem.

A bejegyzésben nem fogom leírni a pecsételés menetét, így a már előkészített lapot láthatod az első képen. Alapnak fehér Maya papírt használtam és Versafine Onyx Black tintával bélyegeztem a kiválasztott állatkákat. Száradás utána kezdtem el a festést, amihez akril lapot, kevés vizet, víztartályos ecsetet, egy kis darab papírtörlőt és a distress tinták választott színeit készítettem elő…

A distress tintákból akril lapra kenek egy-egy adagot. Azért akril lapra, mert ezt van hogy napokig elől tartom és könnyen arrébb teszem, nincs útban, de nem is megy kárba egy cseppje sem, hiszen onnan bármikor ecsettel tudok venni és nem kell letörölnöm. Bár régebben ha volt maradék akkor azt vizeztem és akvarell papírra nyomtam, “később jó lesz valamire” alapon.

Mielőtt a technikát használni kezdtem, több videót is néztem YouTube-on. Változó hogy ki melyik színnel kezd, általában a világosabbtól haladnak a sötétebb árnyalatok felé. Érdemes átgondolni mit szeretnénk majd a lappal kezdeni, van-e, fontos-e a fény hatása, merre legyen árnyék és merre fény. Például ez a kis róka felfelé, a csillagokra néz majd, ezért a nózija lesz a legvilágosabb és lefelé sötétedik majd. Így világos sárgával kezdtem, majd vettem a narancsot és a többi színt. Szerencsére újra és újra vissza lehet a felületre menni, a színeket összemosni vagy visszatörölni ezért nem kell aggódni, bátran lehet próbálkozni. Általában az első szín még vizes részébe emelem az ecsettel a következő színt és ahogy haladok vele, tulajdonképpen meg is oldom az árnyalatok összemosását.

A még nedves felületre bátran rá lehet menni sötétebb színnel is és apró, finom ecsetmozdulatokkal – ha kell az ecset vizezésével – mosni össze az egészet. Mivel én általában rajzolok is fehér filccel az állatkákra, bátrabban hagyok kontúrosabb részeket is.
Ebben a sorozatban ha tudom hogy több lény egy lapra kerül, akkor a kölyök állat kicsit világosabb, vagy fiú-lány párnál hasonló, de részben más színeket választok, viszont a figura pár színeit “visszaemelem” a másikba. Erre majd mutatok példát, most még maradjunk a rókánál…

Száradás után is többször vissza lehet menni adott felületre, és átnedvesítéssel a színek összemoshatóak. Így nyugodtan lehet addig dolgozni amíg elégedettek vagyunk az eredménnyel. Ez természetesen minőségi, vízfestésre alkalmas papírt igényel, különben csíkos, foltos lesz a munkánk.

A fenti képen látható, hogyan “szőröződik” ki a szín (bal oldali róka), ha túl vizes a festék és feláztatom a papírt. Ha kell erre jobban figyelni, akkor általában első lépésben vékonyan, tiszta vizes ecsettel belülről “megrajzolom” a figura kontúrjait és utána csak azon belül festek. Mivel én körbeollózom a mintákat a vonalak mentén, nekem most ez nem volt szempont, úgysem fog látszani. Ha fehér kontúrral vágod ki az állatkákat akkor sajnos csúnya lesz, ha kiszűrődött.

Érdemes akkor is figyelni, ha a minta nem egyben van (mint a rókáknál), hanem több elemre osztott (szarvas, őz) és gond lehet ha átszűrődnek a színek a másik területre, hiszen belemosódnak az ottani részbe, amit nem feltétlenül akartunk. Ezt úgy lehet megelőzni, hogy egyrészt vizes ecsettel kontúrozol belülről, ahogy már írtam, vagy szintén figyelve a pontosságra és a szélekre, de várunk az egyes területek száradására. Akkor is ha újra visszamegyünk más színnel a területre. Ez nem is gond ha úgyis van másik festeni való, addig száradhat az előző. Persze érdemes olyan irányba haladni, hogy ne maszatoljuk el a szorgos kezünkkel a még nedves munkánkat, tehát pl. balról jobbra haladni – jobb kezesek esetén.

Ha minden elem festése készen van, akkor elpakolom a distress festékeket és előkészítem a tű- és ecsetfilceimet, no meg a kedvenc ollómat. És persze jól jön egy latte is. :)
Száradás után fekete tűfilccel kijavítom az esetleges pecsételési hibákat és kiemelem a szemeket.

Aztán fehér tűfilccel szeretek mintákat rajzolni a figurákra, de nem mindegyikre szoktam, attól függ mi a tervem a lappal. Ezt a lépést később is meg lehet csinálni, akár már az “utolsó simítások” fázisban is.

Nekem ma volt kedvem rajzolgatni, így néhány állatkára pettyek, csíkok, apróságok kerültek. Itt is érdemes a száradást megvárni a következő lépés előtt. Sajnos a fehér tűfilc visszaoldja a distress inket, nem lesz hófehér. Ezért én tervezem, hogy alkohol bázisú, vékony hegyű Sharpiet veszek majd…

A vágást elemenként, közel a vonalhoz de lehetőleg kívülről, kényelmes fogású, éles és pontos, kizárólag erre használt ollóval szoktam csinálni. Mikor mennyi esik jól, általában több festett és félkész minta van az asztalomon, ha lenne öt perc például két száradás között, lehet kaszabolni…

A körbevágott figura – akármilyen ügyesek voltunk is – szebb lesz, hogyha a fehér éleket például ecsetfilccel átszínezzük. Érdemes feketét vagy a figura színeinek egy sötét árnyalatát választani. Nyilván erre nincs szükség, hogyha fehér kontúrral vagy a pecséthez tartozó vágókéssel vágtunk.

Remélem hasznosnak találtad ezt a leírást! Kérdezz bátran, hogyha úgy érzed, nem tiszta valami!

Örömteli alkotást kívánok!

Vélemény, hozzászólás?