Nyuszi hopp, avagy tavaszi kép

Minden egy szilikon formával kezdődött. Amikor megláttam a polcon ezt a betűmintás barna műanyagot, nem a formás csokoládé jutott az eszembe, amihez árulták, hanem hogy milyen remekül tudnám használni a levegőn száradó gyurmás projektemhez! Még aznap neki is láttam, bár fogalmam sem volt, mennyi idő telik el, mire elkészülök!

Néhány figurát már előtte is formáztam a gyurmából. A betűk lehetősége teljesen új dolog volt.
A levegőn száradó gyurmáról érdemes tudni, hogy jól lezárva kell tartani, hogy nehogy tönkre menjen. Ezért a felbontott csomagot vagy azonnal fel kell használni, vagy mindig jól visszacsomagolni. Én az utóbbit tettem, hiszen 500 grammos csomagból dolgoztam…

airdry clay wet letters painted airdry clay birds

Olvass tovább…

Isa kalandjai

Micsoda nap ez! Levelet és képeket kaptam ma reggel, az egyik nyusziról, amit a the Giving Bunny projekt keretében készítettem! Olyan jó, hogy hírt kapok valamelyik, általam meglepetésnek készített plüss lényről, és jól láthatóan valaki ennyire örül neki! ♥

the.giving.bunny_Isa_by.Cicasi Isa Celebrating the beginning of holidays at the Kite Last hug from Lennard the polar bear before leaving Goodbye rainy England at Heathrow Somewhere above Denmark Visiting the Helsinki University science library Posing with an explosive sign at Haltiala farm Hanging out in the Winter Garden in Helsinki Shopping at the Easter market.  Spending a sunny spring morning at the Vuosaari beach.

A kis huncut volt sörözni, repülőn is utazott, ha jól látom szerzett jegesmaci barátot, meglátogatta a Helsinki tudományos egyetem könyvtárát, pózolt a Haltiala farmon, télikertben járt, húsvéti vásárra ment és még a Vuosaari beachen is pihengetett! Ejha! A gazdija nagyon kedves lánynak tűnik, biztos jól érzik magukat együtt!
További sok boldog kalandot, Isa! ♥

Ennél zöldebb motyó

Célba ért a meglepetés, amit az előző bejegyzésemben említettem, ezért végre leleplezhetem!
Szeretem olvasni Via blogját, az urban:eve-et. Már jó ideje kaptam rá erre, még édesanyja, akihez barátság fűz ajánlotta büszkén a lánya blogját, talán két éve?! Ott is ragadtam órákra, aztán hullámokban jöttem-mentem mint olvasó, de mára elmondhatom, rendszeres látogató és hírlevél olvasó lettem.
Valahogy Via könyvével is hasonlóan voltam, nem vettem meg azonnal, pedig érdekelt, de az ő döbbenetes tudatossága és kitartása rám nem jellemző, azt gondoltam: nem fog nekem segíteni az a könyv, és mivel az Ennél zöldebb nem regény, tőlem maradhat a könyvesboltok polcain.

De aztán úgy hozta az élet, hogy mégis belevágtam egy önfelfedezős, útkeresős új kalandba, megvettem a könyvet, sőt lezajlott köztünk Viával egy kisebb levelezés is (teljesen más témában), és úgy éreztem, az a szerző, akitől annyi mindent kaptam megérdemel valami ajándékot, köszönetként tőlem, az olvasótól.

ennel.zoldebb.hutomagnes fimo.zoldalma.medal

Így aztán gyurmát ragadtam és készítettem neki egy zöld almás gyűrűt és medált. Az eredeti célom egyébként fülbevalópár volt, de Via összes képét visszanézve sem találtam olyat, amin bedugóst viselne, ezért allergiát feltételeztem és átalakítottam a terveket, mert lógós fülire már nem tudtam volna átalakítani fúrás nélkül a munkám.
Aztán megpróbáltam a könyv borítóján szereplő, almával takart leányzó fejet megformálni hűtőmágnesnek, több-kevesebb sikerrel, de mindenképpen nagy szeretettel!

Ezután kis gerilla kutatás után a megszerzett postacímre feladtam a meglepi csomagot és izgultam, odaér-e épségben, lesz-e öröm, hogyan fogadják majd a motyót! :)

Via nagyon örült, az Instagram oldalára és a 250. “Things I Love Thursday” bejegyzésbe is kitette, amit készítettem neki. Remélem tudja viselni is az ékszereket és már nem is bánom, hogy a hűtőmágnes kicsit megsérült, ettől lett igazán egyedi. ♥

Továbbra is vallom, fontos odafigyelni arra, hogy megköszönjük a dolgokat, apró figyelmességekkel, vagy akár csak szavakkal, de viszonozzuk, amit kapunk.

Köszönöm, Via!

Nosztalgia nyuszis nyaklánc

Ma úgy döntöttem, ez a blog mégiscsak magyar nyelvű lesz. Eredetileg angolul szerettem volna vezetni, egyrészt nyelvgyakorlási és tanulási célzattal, másrészt mert nagyratörő vágyaim voltak Etsy bolt nyitásával és egyebekkel, amik egyelőre parkolópályán vannak, de az alkotást persze nem hagytam abba.

Így aztán mától magyarul jegyzem le mi készül itthon illetve milyen ötlettel, tippekkel tudnám segíteni, hogy az olvasóim is örömmel alkossanak. Terveim szerint visszafelé is haladok majd, és ezt néhány (nincs is harminc) bejegyzést átírom magyarra.

Tegnap egy kedves net-ismerősnek fejeztem be a meglepetéseket, amiről még nem írhatok, de majd ha megkapta, akkor igen. (Jujj, de izgi!)

Viszont folytattam a szerelését a számomra idegen területen mozgó, nosztalgia stílusú nyuszis lánc összeállítását. A répácskát, a virágokat és az antik foglalatban lévő nyuszit már elkészítettem, kisütöttem és lakkoztam is, így az összeállítással foglalkoztam.

Még nem tudom biztosan, készen vagyok-e. Valami nem az igazi… Talán kéne néhány gyöngy is?!

Lencsi (a sötét csokoládé színű tengerimalacom) az érdeklődés legcsekélyebb jele nélkül, a polcon napozva szemlélte végig alkotásomat, bár a drótok vágásánál dünnyögött kicsit, hogy nem hagyom aludni.

Három útrakész puha nyuszi

Már hárman vannak…  ♥
Legújabb alkotásaim új gazdira várnak, ezért nemsokára elveszítem őket valahol.

three softie bunny

A projektről először ebben a bejegyzésben írtam: Csatlakozás: “The Giving Bunny Project”.
Itt tudhatsz meg többet a “The Giving Bunny” projektről: urbanthreads.
Elkészítettük a magyar nyelvű kísérő levelet is, amit innen tudsz pdf formátumban letölteni.

Csatlakozás: “The Giving Bunny Project”

Csatlakoztam a The Giving Bunny Project-hez! Régóta dédelgetett tervem volt ez, amit kivitelezhettem volna kézi varrással is, de végre kibontottam az új varrógépemet! Azt gondoltam: tanulni és gyakorolni az első komolyabb saját alkotások előtt mindenképpen szükséges, de miért ne gyakorolnék olyasmivel, amivel egyből örömet okozhatok másoknak. Így esett a választásom ezekre a nyuszikra, amik azért készülnek, hogy “széthagyjuk” őket a világban, olyan közösségi tereken, ahol valaki, akarom mondani Valaki, megtalálja majd őket. Így aztán ismeretlenül ajándékozhatunk meg ismeretleneket, jó kedvre derítve őket!

Remélem ez a nyuszi projekt még sok-sok örömet okoz a világon! ♥

Az én két “elsőszülöttem”: Isa és Tamara

the.giving.bunny_Tamara_by.Cicasi the.giving.bunny_Isa_by.Cicasi

PSP tartó a keresztfiamnak

Hú. hogy repül az idő! Több mint egy hónapja nem írtam ide, pedig szeretnék többet lejegyezni az alkotásaimról, de valahogy mindig az a vége, hogy inkább készítek valamit.

Az utolsó alkotásom egy kötött PSP tartó volt, amit a keresztfiam múlt szombati születésnapjára készítettem.
A tervet ő alkotta meg, nekem “csak” meg kellett kötnöm a rajz szerint.

psp holder buddy work in progressKét hete kezdtem neki a megvalósításnak. A lény testét kötöttem, aztán virág alakú gombokból elkészítettem a szemeket és kihímeztem a száját. (Olyan cukin mosolyog a rajzon!)

Az “antennákat” és a karokat horgoltam inkább. A test rész nekem jobban tetszett lábacskák nélkül, de a tervrajzon egyértelműen ott kalimpáltak a lábak, tehát nem volt választásom, azokat is odahorgoltam.

byCicasi_psp.holder.02_640

Dávid nagy örömmel fogadta a megrendelt ajándékát. Azt mondta: “Ez pont olyan, mint amire vágytam!” ♥ (Hiába no, kellettek azok a lábak! :))

byCicasi_psp.holder.03_64086 / 100 happy days