Hű de régen, október első napjaiban kezdtem ezt a projektet, de végre elkészültem vele!
Az első fázisban dióhéjakat választottam kettő és igyekeztem minél több felet épen megtartani.
Ezeket festettem be színesre akril festékkel és körömlakkal. Erről már írtam még októberben.

Ezután kitaláltam egy teknőc fazont, és felpróbáltattam vele az egyik leendő “páncélt”. A tervet ráhagyással vágtam ki, hiszen tudtam, hogy a filcet is varrni kell majd.

Ezután előkerestem a filceket és a legjobb minőségű ollót a fiókból.

Ezután néhány éjszaka teknőcöket varrtam. Mindig csak egyet-egyet, mert a begyulladt kezeim miatt ennyi ideig tudtam tűt fogni. A szemeket gyöngyből készítettem, alá pedig fehér flitter korongot varrtam.

Egyik este készült el a függő alapja, amihez ágat gyűjtöttem és ezt szintén körömlakkal festettem be.

Minden teknőc pocakjába tömőanyag került, hogy ne lapos, hanem kicsit csinosabb, testesebb legyen.

Tulajdonképpen ehét szerdára elkészültem, de elfelejtettem, hogy a nyalóka múmiák kinyírták a ragasztópisztolyomat, ezért olyan ragasztót kellett használnom a dió-teknőcpáncélok ragasztásához, aminek a száradása 24 órát vett igénybe.

A fűzés, varrás és apró gyöngyök beillesztése után büszkén helyeztem ki alkotásomat a falra. ♥

De úgy tűnik még elég sok festett fél dióhéjam maradt… Hmm, hmmm.